videó-hang installáció, 4.54
perc, az installáció mérete: 120x50x60 cm, technika: fa, vaslemez.
Mű leírása
Gyűjteni, lejegyezni,
tudományosan rendszerezni, majd a tapasztalatok alapján a műzenei formákat, hangzásvilágot
„megfertőzni” e tudással – tette ezt Bartók Béla. Gyűjteményekben újra
felfedezni, az ízlésünknek megfelelően válogatni, a vizuális és akusztikus
élmények segítségével új perspektívát bemutatni – teszik most az alkotók.
Mindezt egy fonográf segítségével.
A XX. század elején a
népzenekutatói munkában fontos eszköz volt a rögzítésre és lejátszásra is
alkalmas fonográf. Ezt az időszakot idézi fel az installáció. A fonográf itt
egyszerre lejátszó és projekciós felület, kísérletet téve zenei és vizuális
népművészeti motívumok összejátszására és formai analógiák keresésére.
Sebes, forgatós
– e két alapvető népzenei megjelölés utólagos ám pontos megtalálása annak, ami
a videó-hang installáció vizuális oldalát jellemzi. Az installáció akusztikus
részében is fellelhetők olyan, a magyar hangszeres népzene ritmikai és
hangszerhasználatára jellemző fordulatok, melyek a forgatósra utalnak. Bartók
Béla népzenei gyűjtőútjai során többször is járt Székelyföldön. Az animációban
felhasznált népi kerámia tányérok fényképei székelyföldi gyűjteményekből
származnak. A zenei töredékek részben szintén Bartók gyűjtései, részben pedig
saját műveinek általa zongorázott és forgásra emlékeztető motívumai. A forgó és
kaleidoszkópszerűen váltakozó képeket a zene megerősíti, alátámasztja vagy csak
kíséri, ahogy Bartók a népdalt zongorakísérettel látta el.
Az animáció létrejöttét a Székely Nemzeti Múzeum, a
Haszmann Pál Múzeum és a Csíkszentdomokosi Néprajzi Gyűjtemény támogatta. A
zenei részletek származási helye a Néprajzi
Múzeum honlapja és a Bartók Hangfelvételei Centenáriumi Összkiadása.
Részlet a videóból
